|
|
Diszlexia:
nyelvenként más
agyi régiók a felelősek
A
diszlexia nemzetközi jelenség, a világ minden részén találkozhatunk a
betegség miatt olvasási nehézségekkel küszködő gyerekekkel és
felnőttekkel. Ám a probléma nemcsak egyetlen okra vezethető vissza, sőt
az okok nyelvenként is különbözőek.
Ezt
állapították meg azok a kutatók, akik diszlexiás kínai gyerekeket
vizsgálva rájöttek, hogy agyuk működése különbözik a nyugati országokban
élő társaikétól. A felfedezés magyarázatot ad arra, hogy valaki hogyan
lehet diszlexiás egy adott nyelven, míg egy másikon nem. A kutatócsoport
reméli, hogy felfedezésük elősegíti a tanulási módszerek egyes
kultúrákhoz való tudatos igazítását.
A
diszlexiások gyakran nehezen ismerik fel és értik meg a szavakat. Az
ábécével rendelkező nyelvek beszélői sokszor nem tudják az írott betűket
hangzókká alakítani. Ezen nyelvek diszlexiásainál az agy bal oldali
halánték-falcsonti kérge csökkent aktivitást mutat. Ezzel szemben a
kínaiaknak, akiknek közel 5000 különböző, szavakat jelentő írásjelet
kell megtanulniuk, a betűből hangzóvá alakítási problémák helyett azzal
vannak nehézségeik, hogy egy adott írásjel ábráját annak kiejtéséhez és
jelentéséhez társítsák.
A kínai
olvasók diszlexiájáért az agy egy az ábécé-alapú írást használó
népekétől eltérő része felelős - jött rá Li Hai Tan, a Hongkongi Egyetem
neurológusa. MRI (mágneses magrezonancián alapuló képalkotó tomográfia)
vizsgálataik során nyolc diszlexiás és nyolc nem diszlexiás olvasó
agyának aktivitását tanulmányozták nyelvi tesztek közben. Első
feladatként a gyerekektől azt kérdezték, hogy két adott kínai írásjelnek
azonos-e a kiejtése. Második lépésben pedig mutattak nekik egy valódi és
egy kitalált írásjelet, és a jelentésüket kellett megmondaniuk.
Összességében véve a diszlexiás gyerekek rosszabbul teljesítettek a
teszten. A szakemberek meglepődve tapasztalták azonban, hogy a bal
oldali halánték-falcsonti kérge mindkét vizsgált csoportnak ugyanolyan
aktivitást mutatott, míg az agy egy másik részében, a bal oldali
homloklebeny középső területein (középső frontális gyrus) az aktivitás
kisebb volt az olvasási nehézségekkel küzdő gyerekek esetében. Ez a
régió felel ugyanis a képi alakzatok felismerésének, kiejtésének és
jelentésének koordinációjáért.
Mind ez
idáig úgy gondolták, hogy a diszlexia egy adott agyi területhez kötődik,
eddig azonban még soha nem végeztek vizsgálatokat kínaiakon. A jelen
tanulmány alapján azonban nyilvánvaló, hogy az olvasás egy rendkívül
komplex idegi bázisú folyamat, és jelentősen függ az adott kultúra
írásbeliségétől.
A
felfedezés segíthet a kutatóknak abban, hogy megfelelőképpen orvosolják
a diszlexia problémáját: segítsenek az írásjeleket tartalmakká, illetve
a betűket hangokká alakítani. A kutatás eredménye arra is felhasználható
lenne a jövőben, hogy elősegítsék a nem diszlexiások jobb olvasását,
valamint egy második nyelv tanulását. A washingtoni Georgetown Egyetem
professzora, Guinevere Eden szerint az olvasás folyamatának különböző
problémáit a jövőben differenciált módszerekkel lehet és kell is
kezelni.
A
felfedezés magyarázatot ad arra is, miért fordulhat elő az, hogy egyesek
egy adott nyelven gond nélkül tudnak olvasni, míg egy másik nyelven
diszlexiások.
Ismert
például egy kétnyelvű fiú esete, aki angolul olvasási problémákkal
küzdött, míg japánul tökéletesen olvasott. A japán nyelv azonban
középúton helyezkedik el az ábécével rendelkező nyelvek és a kínai
között, ugyanis az írásjelek gyakran nem szavakhoz és nem is betűkhöz,
hanem szótagokhoz kapcsolódnak. Ez a művelet pedig egy harmadik, mind ez
idáig nem feltérképezett agyi területhez kapcsolódik. Vélhetően a fiú
agyának bal oldali halánték-falcsonti kérge kevésbé volt aktív, de a még
ismeretlen, japán nyelvhez kötődő terület magasabb aktivitást mutatott.
A kutatás
eredményeit a Nature című szaklap tette közzé.
|
