|
|
Aki nem lép egyszerre...
Speciális tanulási zavarnak vagy részképességzavarnak nevezik azt a problémát, amikor egy, egyébként ép intellektusú gyermeknek nehézségei adódnak az olvasás, írás vagy a számolás elsajátítása során.
Diszlexiás, diszgráfiás,
diszkalkuliás gyermek
A kezdeti
időszakban gyakran fel sem tűnik, hogy bizonyos tantárgyakkal különösen
nehézségei vannak a gyermeknek, hiszen képességei nem egyformán
fejlettek, és a problémákat is sokszor csupán ennek tulajdonítják.
Egy-két év múlva azonban a gyermek már jelentősen elmaradhat társaitól.
Nagy a veszélye annak, hogy a pedagógus vagy a szülő nem ismeri fel
időben a probléma valódi okát, s a gyermeket környezete egyszerűen
butának, lustának minősíti, megszégyeníti. Pedig a részképességzavarral
küzdő gyermekek intelligenciája nem marad el társaiétól, sőt túl is
szárnyalhatja azt. A kiemelkedően intelligens, de részképességzavaros
gyermek nehézségei gyakran azért nem derülnek ki időben, mert
hiányosságait jól kompenzálja. Ez azonban óriási erőfeszítésébe kerül.
A zavar kialakulásáról
A részképességzavar kialakulásának okai különböző okokra
vezethetőek vissza. Lehet örökletes – gyakori, hogy egy diszlexiás
gyermek vizsgálatakor kiderül, a szülő hasonló problémákra emlékszik
vissza saját gyermekkorából. Okozhatja anyagcserezavar, kisebb
idegrendszeri sérülés, a lateralitás kialakulatlansága – nem egyértelmű,
hogy a gyermek jobb- vagy balkezes –, észlelési nehézségek. A tanulási
zavaros vagy részképességzavaros gyermeknél nem az intellektus vagy az
érzékszervek sérültek, hanem a közöttük lévő kapcsolat, az ingerületek –
amit és ahogy lát, hall – másképp jutnak el ahhoz az agyi központhoz,
ahol az információk feldolgozásuk történik. Ennek megértése, és annak
elfogadása, hogy a hibákért nem a gyermek a felelős, fontos a hatékony
segítség és a gyermek egészséges személyiségfejlődése szempontjából is.
Elveszve a betűk tengerében
A tanulási zavarok közül a diszlexiáról
hallani a legtöbbször. A diszlexiás gyermeknek számos nehézséggel kell
megküzdenie az olvasástanulás során. Megtanulni olvasni nem csupán azt
jelenti, hogy felismerjük a betűket alakjuk alapján, és bizonyos rend
szerinti sorba rendezettségüket szavakként értelmezzük. Szemünknek
képesnek kell lennie alkalmazkodni az olvasott szöveg távolságához, a
két szem tengelyének az éppen megfelelő pont felé kell fordulnia.
Szemünk apró mozgásokkal térképezi fel a nézett tárgyat. Agyunk a
beérkező információk között válogat, és kiszűri az adott pillanatban
szükségteleneket.
Diszlexiásoknál gyakori, hogy a két szem tengelye eltérő mértékben
fordul az adott pont – olvasás esetén a soron következő betű vagy szó –
felé, és különböző a szemek mozgása. Ezt az agynak állandóan
kompenzálnia kell, ami túlterheltségéhez, gyors kifáradásához vezethet.
A központi idegrendszerük nem jól szűri meg a beérkező információkat, és
ez szintén kifáradást eredményez.
A diszlexiás gyermek számára nehéz a betűk formájának felismerése,
emiatt a hasonló betűket gyakran összekeverik (b, d). Egy szöveg
elolvasásához állandóan emlékezetükre kell támaszkodniuk, hogy a
betűcsere miatt értelmüket vesztett szavakat a szövegkörnyezetbe
illeszkedővé alakítsák. Olyan ez, mintha egy szöveget úgy kellene
megértenünk, hogy annak egyes szavai számunkra értelmetlenek. Minél
ismeretlenebb a szöveg, annál nehezebb meglévő ismereteink alapján
kiegészíteni, értelmezni. Ezért az olvasás gyakoroltatásánál fontos,
hogy diszlexiás gyermek csak általa ismert szöveget kapjon.
A hangos olvasás különös gondot jelent számukra: egyszerre kell
figyelniük az éppen kimondott szóra, mialatt tekintetüknek már a
következőket fel kell mérnie. Mivel figyelmük állandóan elkalandozik, a
szöveget nehéz követniük, így gyakran hibáznak. Jellemző hibáik a betűk,
szótagok felcserélése, értelmetlen betoldása, a magánhangzók
eltévesztése (ó-ő, u-ü). Nehezíti számukra az olvasást, ha a szöveg túl
apró betűs, zsúfolt, a betűk körvonala határozatlan. Ha nem követhetik
saját tempójukat – ami az osztálytársakéhoz képest meglehetősen lassú –,
olvasási hibáik száma növekedik.
Diszlexia és lateralitás
A diszlexia okának hátterében gyakran a kialakulatlan
lateralitás húzódik. Kultúránk a jobbkezességnek megfelelően alakult:
írásunk és tekintetünk iránya balról jobbra, illetve felülről lefelé
halad. Diszlexia esetén ezek az irányok felcserélődhetnek, néha a
tükörírást vagy a fejre állított tükörírást könnyebben elolvassák. A
térbeli tájékozódás – a jobb-bal, fent-lent irányok megkülönböztetésének
– fejletlensége együtt jár a lateralitás problémáival.
Igazából nem az a gond, ha egy gyermek balkezes, hanem ha az iskolába
lépés idejére nem dőlt még el egyértelműen, melyik kezét – egyúttal
melyik szemét, lábát, fülét – használja elsődlegesen. (Természetesen ez
olyan helyzetekre vonatkozik, amikor a kettő közül választania kell,
melyik lábával lép fel először a lépcsőre, melyik szemével kukucskál át
a lyukon, melyik fülével hallgatja közelről az óra tiktakolását, melyik
kezével fogja meg a ceruzát.)
A kialakulatlan oldalisághoz hasonlóan zavarokat okozhat a stabil
balkezességről a jobbkezes írásra való átszoktatás.
Bizonyos jelek már óvodáskorban utalnak a későbbi tanulási problémára:
diszlexiát jelezhet, ha a gyermek későn kezd el beszélni, beszéde hibás,
szókincse szegényes, kifejezőkészsége alacsony szintű, nem kötik le a
mesék, nem szeret verset tanulni, nem tudja megkülönböztetni a jobb és
bal irányt, figyelme csapongó.
Pszichológiai tesztekkel megállapítható, mely területen vannak
hiányosságai, így már az iskolába lépés előtt el lehet kezdeni a
fejlesztő foglalkozásokat. Ezzel megelőzhető, hogy a gyermek sorozatos
iskolai kudarcai teljesen elvegyék a kedvét a tanulástól.
Megfelelő segítséggel a diszlexiából eredő hátrányok leküzdhetők. A jó
képességű diszlexiás gyerekek általában más területen – legtöbbször a
természettudományok terén – kiemelkedő eredményeket érhetnek el.
Az írott szó
Az olvasási problémákhoz gyakran társul
az írás zavara. Gyermekenként eltérő, hogy kinél melyik van túlsúlyban.
A diszgráfiás gyermek írása rendezetlen, szinte olvashatatlan. A hasonló
betűket összekeveri (b-d, b-p), az azonos írómozdulattal kezdődő betűket
eltéveszti (l-f, a-o), szavakat értelmetlenül egybe- vagy különír,
elhagy vagy betold szótagokat, a mondatokat félbehagyja. Nem ismeri fel
a rövid és hosszú mássalhangzók (l-ll, sz-ssz), illetve magánhangzók (o-ó,
i-í) közötti különbségeket, így helyesírása is gyenge. A másolás jobban
megy neki, de diktálás után nem tud írni, mert nem emlékszik a betűk
alakjára. Egy-egy betűt hibátlanul leír, de az összekötéssel már
nehézségei vannak. Térbeli tájékozódási zavara miatt problémát jelent
számára a szöveg elhelyezése a papíron: sorai rendezetlenek, kifutnak a
füzetből, a betűk nagysága változó.
A diszgráfiás gyermek az órán legtöbbször már nem ír, kilátástalannak
tartja, hogy lépést tartson a többiekkel. A házi feladatot – ha elég sok
idő áll a rendelkezésére – szépen elkészíti. Ha kevésbé kitartó,
egyszerűen “elfelejti” megcsinálni vagy mást kér meg rá.
Számok világa
A tanulási zavarok közül talán a
legkevésbé közismert a diszkalkulia. A számolási zavarral küzdő gyermek
nem pusztán kevésbé tehetséges a matematikában társainál, hanem
speciális problémái vannak. A diszkalkulia, a diszlexia és a diszgráfia
kialakulásának okai hasonlatosak, de nem feltétlenül jár együtt a három
részképességzavar. Egyes nézetek szerint a diszkalkulia nem sorolható a
részképességzavarok közé, meghatározása szerint inkább az agyban
egymással kölcsönhatásban lévő rendszerek közötti funkciózavar.
A diszkalkuliás gyermek nehezen ismeri fel a szimbólumokat – a számokat
és a matematikai jeleket – és azonosítja őket tartalmilag. Problémája
van a sorozatok és szabályok alkotásával, a térbeli és síkbeli viszonyok
érzékelésével. Amíg erősen koncentrál, képes jól megoldani a feladatot,
de figyelme hamar fárad, és egyre több hibát vét. Egy újabb példa esetén
nem tud új megoldást találni, az előzőt ismétli. Többjegyű számoknál
könnyen eltéveszti a számok sorrendjét (134 helyett 143-at ír). A
számokat fordítva írja le (23 helyett 32-t), a műveleti jeleket rosszul
ismeri fel (12:4=16). Számemlékezete kis terjedelmű: az egymás után
sorolt számokból keveset tud visszaidézni. A számokat kiragadva
környezetükből – más méret, más szín, szaggatott vonalvezetés – nehezen
vagy nem ismeri fel.
Segítő türelem
A részképességzavarral küzdő gyermekek az
olvasás, az írás vagy a számolási műveletek elsajátításához hosszabb
időt, több gyakorlást és megerősítést igényelnek. Szükségük van
környezetük bátorító magatartására. Ha saját tempójukban haladhatnak,
teljesítményük javul. A jelenlegi iskolarendszer egyforma gyerekekre
szabott követelményei azonban nem hagynak elég időt, így a tanulási
zavaros gyermekek része az állandó kudarc. A tanulmányi sikertelenség és
az ebből fakadó szégyenérzet következménye lehet, hogy viselkedésük
megváltozik: bohóckodóvá vagy agresszívvé válnak. Akár bele is
betegedhetnek a sorozatos kudarcélménybe. A pedagógusok és a szülők
részéről kifogyhatatlan türelmet igényel a velük való foglalkozás, el
kell fogadniuk, hogy ezek a gyermekek nem lustaságból teljesítenek
rosszul. Nem szabad megszégyeníteni, szidalmazni őket. Érdemes mielőbb
szakemberhez fordulni, a megfelelő terápiával jelentős javulás érhető
el.
Semei Györgyi gyógypedagógus
|
