Kezdőlap
Diszlexia alapok
Diszlexia frissítő
Otthoni segítség
Iskolai segítség
Mozgásfejlesztés
Fejlesztés
Nyelvtanulás és diszlexia
Diszlexia felnőttkorban
Beszédhiba és diszlexia
Diszlexia és táplálkozás
Diszlexia szakirodalom
Diszlexia Fórum

A diszlexia még mindig rejtély

Vissza | Fel | Tovább

 A diszlexia kifejezést ma már valószínűleg minden iskolás gyereket nevelő szülő ismeri, különösen azok, akiknek csemetéje tanulási problémákkal küzd.

Létezik ilyen szűrővizsgálat, van speciális iskola, önálló tudomány terület a diszlexia kutatása és korrigálása. Ugyanakkor ma sem tudjuk pontosan, hogy miből áll maga az elváltozás, mi működik rosszul annál a gyereknél, akit diszlexiásnak minősítettek.

Ha a gyerek:

• gyengén olvas, rossz a helyesírása és rendezetlen, hibás az írása;

• visszatérően összetéveszti a jobb- és a baloldalt;

• az olvasottakat nem tudja felidézni, gyenge az emlékezete;

• csak nehezen képes helyes sorrendbe rakni képeket, eseményeket;

• ugyanakkor átlagos vagy átlag feletti intelligenciával rendelkezik,

akkor valószínűleg diszlexiás.

A diszlexia információ feldolgozási probléma, ami az agyban keletkezik, de azt ma még csak találgatják a kutatók, hogy miért.

Az egyik elmélet szerint a kisgyerekkori mozgásfejlődés zavara váltja ki. Ha kimarad a négykézláb csúszás-mászás és túl korán járni kezd a gyerek, ez állítólag kedvez a diszlexia kialakulásának.

Más elméletek szerint mindenféle tanulási zavar kultúrafüggő. Ha nem kényszerítenénk gyermekeinket arra, hogy tíz éves korukra viszonylag magas szinten tudjanak írni, olvasni és számolni, akkor a lassabban fejlődők észrevétlenül behozhatnák hátrányaikat.

A diszlexia és általában a tanulási problémák további lehetséges magyarázata, hogy a két agyfélteke együttműködésében zavar támadt. Akkor gondolkodunk a leghatékonyabban, hogy a jobb és a bal agyfélteke összhangban működik és mindig azt a részt használjuk, ami a legcélszerűbb az adott feladat megoldásában. A jobb agyfélteke a globális, egyidejű, vizuális információ feldolgozás helyszíne, a bal agyfélteke pedig az egymás utáni, lépésről-lépésre történő információ feldolgozásé. Ha valakinek a jobb agyféltekéje az „uralkodó”, akkor lehet belőle kiemelkedő alkotó, ugyanakkor nagyon nehezen tanul meg helyesen írni, és esetleg megbízhatatlan a memóriája. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden diszlexiás mellesleg zseni is, pusztán azt jelzi, hogy akiknek ilyen információ feldolgozási problémáik vannak, azoknak nem általában az értelmi képességeikkel van baj.

A szakemberek egy része egyébként azon a véleményen van, hogy a diszlexia nem is önálló „kórkép”, hanem a mind nagyobb számban jelentkező tanulási problémák egyik típusa. Ma már átlagosan minden negyedik iskolás gyereknél tapasztalható jelentősebb tanulási probléma. A diszlexia korábban már felsorolt tünetei mellett például ide sorolható, ha a gyerek nem tud bánni a különböző vizuális jelekkel, szimbólumokkal, csak nagy nehézségek árán tud fogalmazást írni akár a legegyszerűbb témáról is. Szépen olvas, de az olvasott szöveg azonnal „kiesik” az emlékezetéből, feltűnően hosszú idő alatt tanulja meg az egyszer-egyet, és az osztást. A mai iskolás gyerekek már csak fele annyit mozognak, mint az előző nemzedék tagjai. Különösen lecsökkent a szabadban, friss levegőn, mozgásos játékkal töltött idő. A tv és komputeres játékok valószínűleg túlságosan egyoldalúan hatnak az érzékszerveikre, és ez a mozgáshiánnyal együtt felelős azért, hogy nem eléggé fejlett a finom mozgások koordinációja, és a két agyfélteke együttműködése. Az utóbbi években mind több az úgynevezett részképesség-zavar, ami azt jelenti, hogy a gyereknek csak egy vagy egyes tárgyaknál van – ott viszont súlyos – problémája. Ennek a következő lehet a magyarázata:

• az egyes tantárgyak a felső tagozatban szinte teljesen függetlenek egymástól. Ha a gyerek egyszer elveszíti a fonalat, az erőltetett tanmenet következtében nagyon kevés az esélye, hogy újra követni tudja a tanultak logikáját, ez pedig óhatatlanul oda vezet, hogy „leírja” a maga számára az egész tantárgyat;

• a tananyag teljesítése indokolatlan elsőbbséget élvez azzal szemben, hogy a gyerekek többsége vajon érti-e, tudja-e követni a tananyagot. Bár a pedagógusok ma már meglehetősen nagy önállósággal rendelkeznek abban, hogy mit és milyen ütemben tanítanak, csak nagyon ritkán fordul elő, hogy a tanulók nehézségeit látva akár menet közben csökkentenék az új információk mennyiségét;

• az oktatási rendszerből szinte teljesen hiányzik a lemaradók szervezett, módszertanilag megalapozott felzárkóztatása. Az úgynevezett korrepetálások amolyan senki földje az iskolákban, ezek eredményességét senki nem kéri számon sem a pedagóguson, sem a gyereken.

Vissza | Fel | Tovább