|
|
A diszlexiáról
A diszlexia különleges neurológiai eredetű tanulási
probléma a folyékony és pontos olvasás, írás és helyesírási készség
elsajátításában. A kifejezés a görög "dys" szóból, melynek jelentése
"nehézség", és a "lexis" szóból, melynek jelentése "szavak", származik.
Becslések alapján a diszlexia az emberek 4%-át érinti súlyosan, és
további 6% mutat diszlexiára jellemző sajátságokat.
Mi áll a diszlexia hátterében?
Azt, hogy pontosan milyen eltérés áll a diszlexia
hátterében, mindezidáig csak találgatták a tudósok, hiszen az élő emberi
agy tanulmányozása csak agyműtétek és agykárosodások esetén, az egyes
agyterületek sérülésével járó tünetek megfigyelésével volt lehetséges. A
hagyományos röntgenvizsgálatok és egyéb képalkotó eljárások nem
szolgáltattak elegendő információt a központi idegrendszer működéséről.
A kilencvenes években azonban megkezdték az ún. funkcionális
mágnesrezonanciás képalkotó (fMRI) berendezések alkalmazását, melyek
segítségével kimutatható, hogy adott intellektuális feladat megoldása
során mely agyterületekben fokozódik a véráramlás, azaz mely területek
aktívabbak.
Dr. Sally Shaywitz, a Yale Egyetem gyermekgyógyász
professzora fedezte fel, hogy az egészséges gyermekek bal
agyféltekéjében három terület válik aktívvá olvasás során:
-
a „fonémaszerkesztő” a homloklebeny területén
-
a „szóelemző” a fali lebenyben
-
az „automata felismerő” a
halánték-nyakszirtlebeny határán
Kimutatta, hogy kezdő olvasóknál, akik még nem
szereztek elegendő gyakorlatot az olvasás terén, a „fonémaszerkesztő” és
a „szóelemző” területek aktiválódnak elsősorban. Az előbbi központ segít
abban, hogy a gyermek – magában vagy hangosan – kimondja az olvasott
szót, és megkezdi a szavakban található fonémák elemzését is. A
„szóelemző” központ a szavak alaposabb felbontását végzi, szótagokra és
fonémákra bontja azokat, és hozzárendeli a betűkhöz a nekik megfelelő
hangokat.
A fonémaszerkesztő központ túlzott
aktivitása
Amint a gyermek nagyobb gyakorlatra tesz szert az
olvasás terén, érdekes dolog történik: az „automata felismerő” egyre
aktívabbá válik. E terület feladata, hogy az ismerős szavakat az olvasó
ránézésre felismerje, anélkül, hogy betűről-betűre végigolvasná. Minél
többet olvas valaki, annál aktívabb ez a központ – és annál könnyedebbé,
gyorsabbá válik az olvasás.
Diszlexiás gyermekeknél azonban valami akadályozza a
„szóelemző” és az „automata felismerő” területekhez való
hozzáférhetőséget, ezért a „fonémaszerkesztő” központ kompenzációképpen
túlságosan aktívvá válik. Ez az oka annak, hogy a diszlexiás
gyermekeknek nehézséget okoz az, hogy a fonémákból értelmes szavakat
állítsanak össze, és folyamatosan olvassanak. Minden olvasott szó olyan
a számukra, mintha életükben először látnák.
Hogyan ismerhető fel a diszlexia?
Ian Smythe, a tanulási nehézségek neves szakértője
szerint az alábbi jelek utalhatnak arra, hogy a gyermek diszlexiás:
Írni-olvasni tudással kapcsolatos készségek
-
olvasásban és helyesírásban a hangok
elkülönítésének és összekötésének valamint a hangok és jelek
összekapcsolásának problémája által okozott nehézségeket mutat
-
fordítva ír betűket, szavakat
-
nehézséget okoznak neki a táblázatok, az ábécé
-
kihagy betűket a szavakból, vagy rossz sorrendben
írja őket
-
az átlagosnál több időt vesz igénybe, hogy írásos
feladatot
-
elkészítsen
-
belebonyolódik, ha hosszú szavakat használ
-
nehézséget okoz neki gyerekdalokat megtanulni
Viselkedési jegyek
-
nehézséget okoz a bal és a jobb
megkülönböztetése, a hónapok sorrendje, stb.
-
rossz az irányérzéke
-
nincs önbizalma és rossz az énképe
-
gyakran szólnak rá, hogy nem figyel, félreérti,
amit mondanak, és szó szerint értelmezi a dolgokat
-
rossz a mozgáskészsége, többek között a kézírás
és egyszerű ritmus eltapsolása
-
rossz az időérzéke, és gyakran elkésik
-
összezavarodik, ha egyszerre több utasítást kap
-
szervezési nehézségei vannak
-
elfelejti, hol hagyta a dolgait, pl. kulcsot,
könyveket
-
néha "kreatív" megoldásokat talál
-
értelmesnek és figyelmesnek látszik, bár néhány
fontos területen kudarcot vall
Hogyan segíthetünk a diszlexiás
gyermeknek?
Figyeljük meg, milyen területeken vannak a gyereknek
problémái, és építsünk fel játék- és foglalkozássorozatot, amely segít
javítani ezeket a területeket. Közben ne felejtsük el, hogy a gyerekek
gyakran az otthont úgy tekintik, mint ahol megmenekülnek az
írás-olvasási feladatoktól, ezért fontos, hogy a foglalkozások
szórakozásnak számítsanak.
Néhány példa a fejlesztő játékok közül:
Gyermekdalok, versek felolvasása és megtanulása
-
Fizikai játékok, ügyességi gyakorlatok,
labdaeldobás, elkapás, elrúgás, ugrások, egyensúlyozási gyakorlatok
végzése
-
Mozgás - betűformák kitapintása fa és műanyag
betűkkel, vizes vagy száraz homokkal, illetve betűk készítése
gyurmából vagy agyagból.
-
A „Látok valamit..” játék különböző változatai.
Pl.: “Látok valamit, ami (b) hanggal kezdődik.”, “... ami ugyanazzal
a hanggal kezdődik, mint a boci.”, “... B betűvel kezdődik.”,
“...ami rímel arra, hogy lánc.”, “…ami (b) hangra végződik.”
-
Hallási sorozatok - Találjunk ki örökké bővülő
listákat. Például "A nagymamám elment vásárolni, vett egy almát, egy
zsák krumplit, egy csupor mézet…", amely mindig eggyel több lesz.
-
Dominók - A dominózáshoz nem kell nagy
előkészület, és egyszerű segítséget nyújt a számok tanulásához és a
vizuális sorrendhez. Más formában is kaphatók, képekkel, vagy
mintákkal, amiket valamilyen szempont alapján össze kell párosítani
-
Tárgyak a tálcán - A gyerek figyelje meg, mik
vannak a tálcán és jegyezze meg. Ezután: (a) Takarjuk le a tálcát,
és a gyerek sorolja fel, milyen tárgyak voltak rajta, vagy (b) A
gyerek csukja be a szemét, mi pedig vegyünk el egy vagy két tárgyat
a tálcáról, majd szóljunk a gyereknek, hogy nyissa ki a szemét, és
mondja meg, mit vagy miket vettünk el.
Forrás: Time, szeptember 8, 2003.
|
