|
|
Bukfenc és diszlexia
A csúszó-mászó, később futkározó és labdázó kisgyerek ezekkel a
mozgásokkal nem csupán a testét ügyesíti, hanem az agyát is csiszolja.
Az élet első éveiben elsajátított fizikai készségek, kihatnak a későbbi
szellemi teljesítményre.
A tudósok még jó tíz évvel ezelőtt is egészen másként képzelték el az
agy kifejlődését az egyes embereknél. A genetikai örökség meghatározó
mivoltából kiindulva feltételezték, hogy mindenki előre beprogramozott
agytekervényekkel születik.
Ma már sokkal árnyaltabb képünk van mindarról, ami a koponyánkban
történik, mivel a nagy felbontású számítógépes tomográfok (PET) a sejtek
szintjéig képesek láttatni az agyi folyamatokat.
 A mai
álláspont szerint egy kifejlett agy százmillió idegsejtet tartalmaz.
Ezek egymáshoz kapcsolódva hozzák létre azokat a bonyolult funkciót,
amiből az emberi magatartás összeáll. Minden idegsejt több ezer másik
idegsejthez kapcsolódik, és így érintkezések trilliói keletkeznek. Az
idegsejtek közötti hálózat hossza több, mint százezer kilométer.
Az élet fenntartásához szükséges legfontosabb agyi "áramkörök", amelyek
a légzésért, a szívműködésért, a belső szervek irányításáért, a
reflexeinkért felelősek, valóban velünk születettek, de a finomabb
funkcióinkhoz szükséges agyi ideghálózat a környezetből érkező ingerek
hatására alakul ki. Az emberi agy felépítése csak ezeknek a külső
hatásoknak a révén teljesedik ki.
Az élet első éveiben a mozgás és az érzékszervi
benyomások adják azt az ingertömeget, ami az újszülött agyát
folyamatosan "érleli". Az idegsejtek közötti kapcsolatok, a szinapszisok
erősségét és bonyolultságát ezek a tapasztalatok határozzák meg.
Azok a kapcsolatok, amelyeket nem aktivizálnak, nem
használnak eleget vagy gyengék, egyszerűen elsorvadnak, éppúgy mint egy
fa gyenge ágai. Ha viszont a neuronok sokat vannak "edzésben", akkor az
agyba való integráltságuk, a saját áramköreik bonyolultsága fokozódik.
Az agykutatók másik nagy felfedezése a közelmúltból az ún. időablakok
megismerése. Kiderült, hogy csaknem mindenfontos készségnek és
képességnek van egy különösen alkalmas tanulási periódusa, ezt hívják
időablaknak. Ha ezt a gyerek valamilyen okból elmulasztja, akkor az
agyában az adott funkcióhoz szükséges ideghálózat nem fejlődik ki teljes
terjedelmében. Ez önmagában még nem jelenti azt, hogy fogyatékos lesz a
gyerek, bár szélsőségesen hátrányos helyzetben, amikor nem kapja meg a
szükséges külső ingerek, élmények minimumát sem, még ez is előfordulhat.
Ezen ismeretek birtokában a szülők sokat tehetnek
azért, hogy gyermekeik agyfejlődését serkentsék. Nem különleges okosító
feladatokról van szó, hanem csupa olyasmiről, aminek látszólag nem sok
köze van a későbbi értelmi képességekhez.
Az élet első két évében az elsődleges, ún. motoros
mozgás tökéletesítése járul hozzá leginkább a megfelelő agyi hálózat
fejlesztéséhez. Ennek érdekében a gyereknek minél több, az egész testet
igénybe vevő mozgásra van szüksége: mászásra, kapaszkodásra, ugrásra,
ütésre, dolgok elkapására, gurítására, egyensúlyozásra stb.
A kisgyerek játék közben a finomabb izmai feletti
kontrollját fejleszti, ez teszi majd lehetővé az írást és a rajzolást,
és általában a kéz munkára való használatát. Az iskoláskorban
kialakuló,elsősorban az olvasást akadályozó diszlexia egyik lehetséges
oka épp a finommotoros mozgások rendezetlensége, fejletlensége.
|
