|
|
Diszlexia az iskolában
A diszlexia kialakulásának okai és fajtái
"A diszlexia multifaktorális jelenség: egyszerre több
tényező játszik közre a létrejöttében" (Meixner, 1995. 2. old.), és
multikauzális is, mert többféle ok miatt alakulhat ki (Meixner, 1995).
Kutatók bizonyították, hogy öröklődik ez a rendellenesség családon
belül. A genetikusok szerint a baj forrása a 6. kromoszóma rövidebb ágán
lehet. (Porkolábné, 2001). Tehát, ahol a családban előfordult már
diszlexia, ott nagyobb lesz az esélye annak, hogy az utódoknál is
megjelenik ez a rendellenesség. "Az örökítés a fiúk esetében még
magasabb arányú, így egy diszlexiás apuka 50%-kal, míg az anyuka 25%-kal
járulhat hozzá az átörökítéshez."*
Valamilyen agyi sérülés hatására is kialakulhat.
Geschwind kutatásai rámutattak arra, hogy a magzatikorban ért a
szokásosnál nagyobb mennyiségű tesztoszteron lelassítja a bal agyfélteke
és a csecsemőmirigy fejlődését. Ez pedig egyrészt diszlexiát, dadogást,
hiperaktivitást, megkésett beszédfejlődést, epilepsziát stb., másrészt
pedig autoimmun-, allergiás és más immunbetegségeket okozhat a
csecsemőmirigy (mivel ez a szerv az immunrendszer egyik igen fontos
szerve) révén. (Paul, 1994)
Végeztek olyan irányú kutatásokat is, hogy a diszlexiát kapcsolatba
hozzák a szülők szociokulturális helyzetével, de nem találtak ilyen
együttjárást: az olvasásgyengeség "bármely szociokulturális helyzetben
felléphet" (Meixner, 1995. 3. old.)
Ritkábban ugyan, de előfordulhat, hogy egy gyermek az iskolába
kerüléskor fennállott neurózis miatt lesz diszlexiás. Ilyenkor ugyanis
az történik, hogy a kisdiák a szorongásait, félelmeit belevetíti az
olvasástanulásba, ami ezáltal akadályozottá válik. (Meixner, 1995).
Gyarmathy Éva (1998) ** A tanulási zavarok szindróma a szakirodalomban
című cikkében a diszlexia három csoportját említi meg: "Az első a
diszfonetikus csoport, akik globális olvasási technikát használnak, sok
hibával: kihagynak, beletesznek betűket, szótagokat, könnyen tévesztik a
szavakat, mást behelyettesítve. A diszeidetikus csoport fonetikus
stratégiát alkalmaz. Nehezen ismerik fel a szavakat, mint egészeket, így
lassan, nehezen olvasnak. A harmadik a kevert csoport, amelynek a
fonetikus és a globális területen is nehézségeik vannak. A legtöbb
iskolai probléma náluk tapasztalható (Boder, 1973)".
Gyarmathy Éva (2001)*** egy másik cikkében (Többnyelvűség és az olvasási
zavarok) kétfajta olvasásgyengeségről írt: "Ha ismert agyi sérülés
okozza, szerzett (acquired) diszlexiaként azonosítják, szemben azzal az
esettel, amikor neurológiai elváltozásoknak nincs nyoma, és az egyén
valószínűleg kisebb, meghatározhatatlan idegrendszeri abnormalitással
született, amely olvasási zavarokat okoz. Ebben az esetben fejlődési (developmental)
diszlexia az elnevezés (Chase & Tallal, 1992)."
A legújabb kutatások a CT és a PET segítségével a halántéklebeny hallási
és beszédinformációkat feldolgozó területét, a planum temporale-t
vizsgálták. Normál esetben ez a rész aszimmetrikus a két féltekén (a bal
a nagyobb), a diszlexiásoknál viszont szimmetrikus. Emellett a kérges
testük is kisebb, mint az egészségeseké. (Porkolábné, 2001) Talán ezek a
fentebb említett "meghatározhatatlan idegrendszeri abnormalitások".
Más tanulmányok* a szerzett diszlexia (vagy áldiszlexia) kifejezést más
értelemben használják. Magyarországon a gyermekek 30-40 százaléka küzd
tanulási zavarokkal. "A túlnyomó többség azonban úgymond szerzett vagy
áldiszlexiás. A valódi diszlexiások aránya az előbbivel szemben
legfeljebb 8-10 százalékra tehető.
Az "áldiszlexia" tünetei kisiskolás korban nehezen különíthetők el a
valódi diszlexiáétól, bár - ha időben felismerik -, egyszerűbben
orvosolható. Mindkét esetben makacs betűtévesztések, szótagkihagyások,
-keverések és a tartalom meg nem értése jellemzi az olvasást.
Az ilyen problémákkal küzdő gyerekeknek megfelelő fejlesztés nélkül jó
esélyük van arra, hogy felnőve funkcionális analfabétává váljanak, és a
legelemibb helyzetekben se tudjanak eligazodni.
Csabay Katalin szerint az "áldiszlexia" kialakulásához nagymértékben
hozzájárul, ha a családban nem beszélgetnek eleget, illetve ha a gyermek
aktív szókincshasználata helyett passzív tévénézéssel tölti idejét.
A zavarok másik fő okozója, hogy az iskolai tanítás hamarabb kezdődik
meg, mint ahogy egy átlagos - még csak nem is későn érő - gyermek látási
és hallási fejlődése eléri az olvasáshoz szükséges szintet. Emellett a
kézfejcsontozat csupán hétéves korra válik alkalmassá az írómozgás
végzésére.
A tanulási zavarok utóbbi két évtizedben tapasztalt járványszerű
terjedése mégis mindenek előtt a magyar nyelv írásbeliségéhez nem
alkalmazkodó szóképes és gyorsított olvasási módszerek bevezetésével
hozható összefüggésbe." (Nagy Ildikó Emese - Magyar Nemzet)* Ez
utóbbinál sokan felhívják a figyelmet arra, hogy ma hazánkban 14-féle
módszerrel tanítják a gyerekeket olvasni, és ezek egyike-másika szinte
"kitermeli" az olvasási nehézségeket és problémákat. Ilyen például a
Zsolnai-féle képolvasásos módszer, amely inkább csak a jó képességű
diákoknál válik be.
|
