Kezdőlap
Diszlexia alapok
Diszlexia frissítő
Otthoni segítség
Iskolai segítség
Mozgásfejlesztés
Fejlesztés
Nyelvtanulás és diszlexia
Diszlexia felnőttkorban
Beszédhiba és diszlexia
Diszlexia és táplálkozás
Diszlexia szakirodalom
Diszlexia Fórum

 Tanulási zavarok terápiája

Vissza | Fel

  (Gyarmathy Éva munkája alapján)

A Gyarmathy Éva által kidolgozott fejlesztő anyag a Porkolábné-féle programmal rokon, viszont annyiban különbözik, hogy a pszichomotórium célzott fejlesztése mellett az ingerfelvétel és feldolgozás szintjén is nyújt fejlesztési lehetőséget. A terápia során alkalmazott játékok és gyakorlatok a tanulási zavarok kialakulásáért felelős funkciók fejlesztésére szolgálnak.

Ez a fejlesztési program nem kifejezetten prevenciós célú, hanem már a kisiskolában meglevő diszlexia korrigálására is felhasználható terápia.

A fejlesztő anyag jellemzője, hogy nem ad konkrét tervet a foglalkozásokra, hanem szempontokat kínál és gyakorlati anyagot nyújt.

A tanulási zavarok szindrómát különböző eredetű és igen változatos tünetegyüttes jellemzi, amelyhez a környezeti tényezők és hatások sokfélesége szintén társul. Ezért a pedagógus csak a helyi igényekhez és lehetőségekhez alkalmazkodva, megfelelő ismeretek és anyagok birtokában képesek hatékony fejlesztést végezni.

A fejlesztő foglalkozások kialakítása:

Amikor tervet készítünk a fejlesztő foglalkozásokra, nagyon sok szempontot kell figyelembe vennünk. Szervezhetünk egyéni vagy csoportos (4-5 gyermek) foglalkozásokat. Az egyéni foglalkozásokat sokkal célzottabban választhatjuk ki a megfelelő játékokat, mint amikor 4 – 5 gyerekre tervezünk.

A fejlesztés során egy másik nagyon fontos dolog, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni az eredményes fejlesztés érdekében az, hogy a szülők együttműködjenek a terapeutával. Ebben az esetben megfelelő játékokat javasolhatunk otthonra és így megsokszorosítva a gyakorlási időt.

Nagyon fontos, hogy a foglalkozások hangulata legyen játékos, kreatív és gyakorló jellegű. A foglalkozásoknak legyen egy bevezető és egy lezáró szakasza, mert ez strukturálja, és egyfajta biztonságot nyújt. Továbbá nagyon fontos a rendszeresség a foglalkozások időpontja és helye tekintetében (ugyanazon a napon, ugyanabban az órában és ugyanott találkozzunk a gyerekkel). A foglalkozások 30 – 45 percesek és lehetőleg nyugodt, ingerszegény környezetben folyjon a foglalkozás. Nagyon fontos, hogy minden foglalkozás után írjuk le megfigyeléseinket, gondolatainkat, érzéseinket a fontosabb csoporttörténésekről.

A fejlesztő anyag jellemzői és felépítése:

Fontos tudnunk, hogy a fejlesztésben vannak kiemelt területek, amelyek fejlesztése több funkciót is betölt. Ezek a nagymozgások, a testséma és a tapintás. Éppen ezért a fejlesztés akkor a leghatékonyabb, ha pontosan tudjuk minden egyes gyereknél, hogy mit kell fejlesztenünk és mivel. A fejlesztő foglalkozásokhoz ki tudjuk válogatni a legmegfelelőbb gyakorlatokat, szem előtt tartva olyan fontos tényezőket is, mint hely és eszközlehetőségek, valamint a saját érdeklődésünk.

A fejlesztő programot 5 – 10 éves gyerekekkel végezhetjük, óvodai és napközis foglalkozások keretében egyaránt. A gyakorlatok kiegészíthetőek, újabb változatokat lehet kitalálni, új játékokat lehet kitalálni. Éppen ezért dolgozatomban részletesebben próbálom minden fejleszthető területen a gyakorlatokat kiegészíteni.

A Gyarmathy Éva által kialakított fejlesztő anyag sorbarendezéses, analitikus megközelítést kívánó feladatsort is tartalmaz. Ennek jelentősége abban rejlik, hogy az írás, olvasás, számolás elsősorban egymás utáni, lépésről lépésre történő foglalkozást kíván, míg a tanulás zavarokkal küszködő gyermek legnagyobb részére inkább a globális információkezelés jellemző, egyszerre jelen levő ingerekkel tudnak jól teljesíteni.

Egy másik fontos változás az anyagban, hogy a játékokat, gyakorlatokat különböző feladatlapok egészítik ki. A papír – ceruza fejlesztés az életkor előrehaladtával egyre nagyobb hangsúlyt kap, de ez nem jelenti azt, hogy a mozgásos, aktív tevékenységre építő gyakorlatok hátterébe szorulnak. A feladatlapok akkor hatékonyak, ha azokat a képességeket, amelyeket játékos, mozgásos tevékenységekben már megfelelő szintre tudunk hozni, a gyermek két dimenzióban, papíron is gyakorolhatja.

Nagyon fontos, hogy a foglalkozások során minél többet beszéltessük a gyereket, és mi is igyekezzünk minél többször verbálisan gazdagítani a gyakorlatokat. A verbális szövegeket mozgással színezzük, a mozgást verbális anyaggal, beszéddel gazdagítsuk.

A Meixner Ildikó által kidolgozott terápia a Gyarmati Éva által kidolgozott terápiától abban különbözik, hogy a fejlesztési területek kissé eltérnek. A fejlesztési területek a következők:

A beszéd fejlesztése, szókincsfejlesztés, térbeli tájékozódás fejlesztése, ritmusérzék fejlesztése, és az olvasástanítás során a módszerük a szintetikus olvasástanítási módszer.

I. GYAKORLATOK ÉS JÁTÉKOK

 1. TESTSÉMA

 A környezetben való tájékozódáshoz az első kiinduló pont a saját testünk. A testünkről való információkat már csecsemőkortól kezdődően fokozatosan sajátítjuk el, fedezzük fel. Amennyiben ez a folyamat gátolt, akadályba ütközik, komoly zavart szenvedhet a mozgáskoordináció és az észlelés. Ebben az esetben nagyon fontos, hogy a gyerekeknek tudatosítsuk testrészeiket, élményeket szerezzenek testükkel kapcsolatosan.

 Gyakorlatok:

 Tájékozódás a testen

• a gyerekeknek különböző utasításokat adunk. Az egyik fejlesztő játék, hogy a gyerekek különböző tárgyakat visznek egy megadott helyre valamelyik testrészük segítségével. Pl: kézháton, vállon, fejen tárgyakat szállítsanak - könyvet, füzetet, törülközőt, labdát - az utolsó padra.

• egy másik játék lehet a „létrán lépegetés”. Egy lefektetett létra fokai között maj fokain mennek előre, hátra, kettesével lépve, futva, valamit cipelve vagy egyensúlyozva.

• ugyancsak egy jól alkalmazható játék a „Fácska, vándorolj!”. A játék során karikákra van szükségünk, amit a padlóra helyezünk. A játék lényege, hogy eggyel kevesebb karika van, és minden gyerek egy karikába be kell álljon. Az akinek nem jutott karika, az útnak indítja a fákat a mondatocskával (Fácska vándorolj!) és azt is mondja hogyan kell menni (guggolva, bal lábon, keresztezett lábbal). Közben ő is elindul és szerez magának helyet.

• „Tárgyátadás” – kis tárgyakat vállukkal, kezükkel, lábujjakkal próbálják egymásnak adogatni. Csoportosan is lehet láncban az egyik helyről a másikra juttatni dolgokat. Ehhez a megfelelő tárgyak: kendő, babzsák, botocskák.

2. EGYENSÚLY

 A fejlesztés célja a test egyensúlyának fenntartása, a ritmikus képek megértésének és kifejezésének képessége adja az alapot a haladó perceptuó – motoros gyakorlatokhoz.

 Gyakorlatok:

 Három szint szerint vannak a feladatok, kezdő, középhaladó és haladó szint szerint.

 a. Kezdő szint:

• Lábujjhegyen járás: előre és hátrafele szalad, lábujjhegyen áll és közben tízig számol.

• Egy lábon állás: egy lábon állva, keze oldalsó középtartásban van, és ötig számol. Majd a másik lábán áll és fokozatosan hosszabbítja az állási időt.

• egyensúly játékok: „Cél a torony!”, „Tedd rá a csúcsot!”. Rakjanak egymásra építő kockákat, dámaköveket. Építsenek kártyavárat.

 b. Középhaladó szint:

• Egyensúly staféta: a fejükön levő könyvel sétálnak vagy esetleg valamilyen zenére mozognak.

• Egyensúly gerenda: sétáljon kettő – négyhez arányban alátámasztott egyensúly gerendán és ha lehetséges változó ritmusú dobütésre és zenére mozogjon.

• Ugródeszka: ugráljanak ugródeszkán vagy ugrószőnyegen. Ugrókötelezés.

• Egyensúly deszka: álljunk tízig számolva szélesen alátámasztott egyensúly deszkán és később fokozatosan csökkentsük az alátámasztás méretét.

 c. Haladó szint:

• Egyensúly magas gerendán: a földtől kb. 1 méter magasságban helyben járás. A gyerek előre és hátra járkál.

• Megfordított távcső: a gyerek egy megfordított helyzetű távcsövet tart a szeme előtt és egy vonalon vagy járó deszkán kell végigmenjen.

• Egyszerű kerékpár: a gyereknek már megtaníthatjuk az egyszerű kerékpár használatát, és az elején segítsük megtartani az egyensúlyt.

 Játékok:

•  „Erdei séta”- a földre egy utat rajzolunk és ez lesz az út, melléje tehetünk virágokat, papírfákat, gombát, amit a gyerek séta közben összeszedhet. Az útra akadályokat is rakhatunk, amelyet a gyerek át kell ugorjon.

• „Krumplifutás”- a gyerekek egy adott helyre kell eljussanak, de kezükben egy kanál van és abban krumpli. A lényeg, hogy a gyerekek ne ejtsék ki a krumplit a kanálból. Akadályokat is lehet tenni.

Ezeket a gyakorlatokat különböző ritmusú zenével lehet társítani ami a ritmusérzéküket is fejleszti.

3. TÉRI ORIENTÁCIÓ:

 A térorientációs gyakorlatoknál a gyerekeknek önmagukat kel a külső környezetben elhelyezniük. Mivel sok tanulási és feladat megoldási helyzet megkívánja az irányokban való eligazodást, ezért ezeknek a gyakorlatoknak a végzése különösen fontos. A tanítást a saját testen való tájékozódással kezdjük, folytatódik a tárgyak viszonyával, konkrét helyzetekkel.

 a. Tájékozódás a testen:

• Kéz és láb azonosítása: a gyerek jobb kezére és lábára piros szalagot teszünk és játszunk. Pl. „A vezér azt mondja, hogy érintsed a jobb kezeddel a padlót.”, „Rázd meg a bal lábadat”.

• Egyéb testrészek: tanítsuk meg melyik a jobb és bal fül, kéz, lábujjak, váll stb. Ebben az esetben is játsszuk a „Kövesd a vezért” játékot.

• Zene és ritmus: játszunk indulókat és adjunk utasításokat, pl. Doboljatok a bal lábatokkal.

• Teljes test mozgás: „Menj el Mária bal oldalán”, „Ülj le arra a székre amelyik a bal felemen van”

• Az ujjak helyének definíciója: Pl. „A bal kezed ujjait fesd be zöldre”. „A jobb tenyeredbe rajzolj egy X-et”.

• Test utánzás: a tanár különböző mozgásokat produkál és a gyerek meg kell azt a testrészét nevezze, amelyiket mozgatja majd ő is kell utánozza.

 b. Viszonyok tárgyakon:

• Papír jelölés: irányítás után a gyerekkel rajzoltassunk a papír bal, jobb, felső, alsó, középső felére.

• Ellentétes parancsok: utasítsuk a tanulókat úgy, hogy ellentétes irányokkal válaszoljanak. Pl. „Emeld fel a jobb (bal) kezedet”, „Fogd meg a bal (jobb) válladat”.

• Fent-lent, fölött-alatt fogalmának elsajátítása: különböző utasításokat adunk a gyereknek.

• Égtájak: tanítsuk meg az északi, déli, nyugati és keleti irányt. Olyan játékokat játszunk a gyerekekkel amelyben égtájakhoz megfelelően kell magukat elhelyezni. Pl: „Balázska menj északra Jánoshoz”.

• Szökdelés zenére: „Beugrani – kiugrani - északra ugrani - délre ugrani”.

• Mindennapi tárgyak: tanítsuk meg a bal és jobb oldalt megkülönböztetni állatokon, tárgyakon.

• Rajzolás: jelöljük meg a papír vagy tábla oldalát, ahonnan a gyerek el kezd rajzolni.

c. Alkalmazás és általánosítás:

• Kép azonosítása: használjunk képeket, diafilmeket és filmeket az irányok megbeszéléséhez.

• Orientáció táblán és papíron: gyakorolják a jelöléseket a papíron és a táblán az irányokkal kapcsolatosan. Használjunk golyós táblát.

• Térképek: Állapítsák meg az irányokat a városi és területi térképen.

• Soralkotó tevékenységek: rendezzenek el puzzle vagy rajzfilm képsorokat asztalon, padlón balról jobbra. Rendezzék el a fa számsort vagy a betűformákat balról jobbra.

A téri orientációs zavar egyik speciális esete az egymás utáni sorozatok követésének nehézsége a térben. Ha a gyermek már jól kiismeri magát az alapvető téri relációk között, tovább lehet lépni a sorozatok fele, ami már a téri irányulás egy magasabb formája, több elemet és azok egymáshoz való viszonyát tartalmazza.

 Játékok:

•  „Robotirányítás”- egy gyerek kimegy a teremből. A többi gyerekek kijelölnek tárgyakat vagy személyeket, akiket a személy meg kell érintsen. Ezek után a gyerek visszajön a terembe és a többiek utasításai szerint cselekszik, a gyerekek irányítják, de csak irányt jelölő szavakat használnak.

• „Tolatás”- ez páros játék. Egyik gyerek hátrafele megy, a párja pedig irányítja az akadályok között (Jobb kezed fele egy lépés, Bal kezed fele két lépés). Ezt a játékot akkor játszhatjuk, ha a gyerekek biztosak a jobb és bal megkülönböztetésében.

 Játékok az egymás utáni sorozatok követésének fejlesztésére:

•  „Mi van messzebb?” a gyerekeknek két-két távolságot kell összehasonlítsanak.

• „Mi van feljebb és lejjebb?” Játékosan elbeszélgetünk a fent és lent levő tárgyakat összehasonlítva.

4. LÁTÁS

 A vizuális észlelés fejlesztése nem a látásélesség javítását jelenti, hanem a felfogott kép feldolgozását, egyéb észleletekhez és a mozgáshoz való kapcsolását célozza, hogy a gyerek integrálni tudja a vizuális információkat. Az aktivitást a látáshoz kötő gyakorlatok segítik a szem-kéz koordinációjának fejlődését, a finommozgás javulása az írás eredményességét növeli. A látás pszichofizikai folyamat. Szemlélődés révén megfogalmazhatók a gravitációval, térpercepciós megismeréssel kapcsolatos élmények, ezek megfogalmazása, leírása integrálja a vizuális tapasztalatokat a nyelvi funkciókkal, fogalmi gondolkodással.

Ezért fontos a vizuális diszkrimináció fejlesztése, a szemmozgás koordináció fejlesztése, az alak-háttér megkülönböztetése.

 a. Vizuális diszkrimináció:

Vizuális felismerés.

• Ennivaló: az asztalra gyümölcsöket vagy játékokat helyezünk és a gyerekek egy bizonyos távolságról nézhetik, majd a gyerekek megkaphatják azokat, ha megnézik és leírják azokat. Fokozatosan növeljük a távolságot egészen 6 méterig.

• Fénykör: a gyerekeket biztassuk a teleideszkop felderítésére, a természetes formák és tárgyak leírására tükörből.

• Nagyítókészülék: vizsgáljanak meg különböző tárgyakat, alakokat, elemi részeket.

• Színek felfedezése: először nézzenek alapszíneket majd festékeket, pasztellkrétákat. Játszanak színpalettával, keverjenek rajta színeket. Kísérletezzenek prizmával.

• Vizuális orientáció: adjunk a gyereknek egy zsírkrétát, és ugyanezt a színt tegyük más krétákkal együtt pl. a padra, tálcára stb. a gyerekek mutassanak rá, hol találták meg a saját színüket.

 b. A vizuális felismerés leírása, elemzése:

• Nézési feladatok: bizonyos távolságról tárgyakat mutatunk, és a gyermek írja le a tárgyat. A megfigyeléshez és a leíráshoz használjanak kartonpapír csövet.

• Személyleírás: a tanár az osztályban egy gyermekről leírást ad, a gyerekek rámutatnak arra.

• Tárgyak azonosítása: az asztalon levő tárgyak közül az egyikről a tanár leírást ad, a gyerekek rá kell mutassanak a megfelelő tárgyra.

• Látótér leírás: az ablakon kinézve a gyerekek leírást adnak a látott tárgyakról.

• Képelemzés: nagy képeket használva a megnevezett részeket kell a gyermeknek megmutatnia.

 c. A vizuális felismerés értelmezése:

• Gyakorlatok mikroszkóppal: egy és kétszemes mikroszkóppal való tárgyelemzés.

• Folytatás leírás: kép étkezőasztalról tálalás után, kérdés, hogy mi történt és mi fog történni.

• Méret leírás: különböző méretű tárgyak azonosítása.

 d. Szemmozgás koordináció:

a gyermek mozdulatlan fejjel képes különböző helyeken levő, állandó tárgyakra fixálni, mozgó tárgyakat, pl. ujjpozíció, képtörténeteket kizökkenés nélkül balról jobbra követni.
Példák: sétálás, szökdelés, labdagurítás, versenyautók, különböző minták kisérése (vízszintes, függőleges, kör, átló), stb. Ilyen típusú gyakorlatokat maga a pedagógus is rengeteget tud összeállítani.
Alak és háttér megkülönböztetés: a jelentéssel bíró tárgyak környezetükben való differenciálása vizuális koncentrációt, figyelmet, és stabilitást követel.
Pl. a hiányzó részek megtalálása, egymást fedő figurák megjelölése, elrejtett figurák megtalálása.
Másolás és megnevezés.

 Játékok:

• „Ujjlánc, orrlánc”: a gyufásdobozt adogatják egymásnak ujjról ujjra, vagy pedig orról orra.

• „Én látom, amit te nem látsz”: különböző tárgyak elhelyezése az osztályterembe és azok a gyerekek, akik nem voltak a teremben, szemükkel kell keressék azokat.(Fejét testét nem mozgatja )

5. HALLÁS

Ahhoz, hogy egy gyermek helyesen megtanuljon írni és olvasni nélkülözhetetlen, hogy tisztán tudjon beszélni. A megfelelő artikulációt akkor tudja elsajátítani, ha képes differenciálni és sorbarendezni a hangokat. Ezen a területen a következőket kell fejlesztenünk:

 a. Hangdifferenciálás: gyakorlatokat végzünk a mozgásgyakorlatokkal párhuzamosan. A gyermek feladata, hogy a helyes és helytelen hangokat megkülönböztesse.

 b. Irányhallás: a gyermek feladata, hogy a hallott hangok irányát meghatározza.

 c. Hangerősség és hangminőség észlelése: különböző hangok produkálása bizonyos hangerővel és hangminőséggel.
Pl. Hangerőnövelés: a pedagógus az adott versikét elmondja különböző hangerővel, majd a sorok olvasása során történő hangnöveléssel.

Versikék: Gazdag Erzsi- Hej danárom, Donászy Magda- Bim, bam, bam, stb.

d. - Ritmusérzék fejlesztése: hangokkal és mozgással történő ritmusfejlesztés.

Pl. beszédtechnikai gyakorlatokat a pedagógus elmondja és a gyermek megismétli.

A ritmusérzék fejlesztése történhet különböző hangszerekkel történő feladatok során, amelyet a mozgással is ötvözhetünk, és időmértékes szövegmondással, valamint versritmusú szólások kötetlen beszéd során.

Pl. Weöres Sándor Rongyszőnyeg című versgyűjteményéből.

6. TAPINTÁS

A fejlesztés során célunk a téri formák percepciója és a tárgyak egymáshoz viszonyított manipulációjához szükséges motoros készségek alapját képezik a mindennapi életben előforduló nonverbálisan megjelenő problémák megoldásának.

 a. Alapvető formák tapintása, párosítása, csoportosítása, szortírozása.

 b. Mintákkal és különböző formákkal történő játékok. Minták és formák tulajdonságainak megbeszélése és azok készítése a gyakorlat lényege.Pl. formák elrendezése, minta egyeztetése a téri konstrukcióval, minta egyeztetése a mélység különbségeinek figyelembevételével, mintamásolás golyós táblán.

 c. Manipulálás jelekkel: kartonból készült kis és nagy betűkkel meg számokkal történő játékok.

7. IDŐBELI SORBARENDEZÉS

 A tanulási zavarokkal küszködő gyermekek az időben túlságosan távol lévő elemeket nem tudják egységként kezelni, ezért gyakran az egyes szavakból nem áll össze számukra a mondat. Az idő felfogásával is nehézségeik lehetnek. Nagyon fontos számukra, hogy megtanulják az időbeli viszonyokat, az időtartamok nagyságát és egymással való összefüggését. 

Játékok:

„Én elmentem a vásárba...” a dal éneklése során a piacon vásárolt állatokat, zöldségeket, tárgyakat kell felsorolják a gyerekek.

„Adj hozzá egy mozdulatot (vagy betűt, vagy szótagot, vagy pedig szót)” a csoportvezető egy jól látható mozdulatot produkál, a mellette levő gyermek meg kell ismételje, és egy mozdulatot adjon hozzá. Ezt folyamatosan történik.

8. VERBÁLIS SOROZATOK

 A verbális elemek egymásutániságát, rendszerét már óvodáskorban elsajátíthatják a gyerekek, és az iskolában is gyakorolhatnak az olvasás és írás megalapozásához.

Játékok és feladatok:

 a. Minden szóra egy pálcika: mondunk egy mondatot és a gyermeknek annyi pálcikát kell lerakjon ahány szót hallott. Eleinte egyszerű 2-3 szóból álló mondatot mondunk majd ezt fokozatosan nehezítjük.

 b. Találd ki hány szó: mondunk egy mondatot és a gyerekeknek meg kell mondaniuk hány szóból áll az. Ennél a feladatnál is szintén 2-3 szavas mondattal kezdjük a gyakorlatokat majd ezt fokozatosan nehezítjük.

 c. Robotparancsnok: mint egy robot szótagolva adunk utasításokat és a gyerek azokat az utasításokat el kell végezze. A szokásosnál nagyobb szünetet hagyunk a szótagok között, így a gyermek dolgát megnehezítve.

 II. REJTVÉNYGYŰJTEMÉNY

 A feladatok során a gyerekek kíváncsiságára, játékosságára, belső hatóerejére kell építenünk. A feladatok megoldása izgalmas rejtvényfejtés kell, hogy legyen. Inkább többször kapjanak egy-két rejtvényt, mint egyszerre sokat.

A rejtvények - vagyis a papír-ceruza feladatok - segítségével a következő területeket fejlesszük:

1. TÉRORIENTÁCIÓ

 Ebben az esetben a helyzetek felismerése és azonosítása a cél. Tudatosodnia kell az irányok megkülönböztetésének és annak, hogy a dolgok milyen irányban helyezkednek el.

 A téri orientáció fejlesztésére alkalmasak a következő feladatok:

 a Labirintus jellegű gyakorlatok: keskeny vonalak között ceruzával húzott vonallal kell a megadott tárgyhoz érkezzen. Ezek a finom motorikát is fejlesztik.

 b. Kirakós játékok: Különböző képeket kell a gyermek kirakjon, pl. puzzle

 c. Mintautánzás: különböző mintákat kell lemásoljon.

A kirakós játékok és a mintautánzás a téri viszonyokat, az elemek egymáshoz való kapcsolatát tudatosítják a gyermekben.

Pl. a nem megfelelően elhelyezkedő tárgyat kell megkeresse. Térbeli irányok tudatosítása a cél.

2. FINOMMOTORIKA FEJLESZTÉSE

 Az ebben a részben található feladatok az íráshoz szükséges vonalvezetési készséget, a mozdulatok precizitását kívánják növelni. A gyermek egyeneseket, karikákat, hullámvonalakat rajzolgat. A gyakorló feladatok során alapszabály, hogy először minél nagyobb méretekben kelljen a ábrát elkészíteni.

Kezdhetünk a homokozóba rajzolni, majd nagyobb papíron és minél kisebb területeken történő rajzolással folytatjuk.

Pl. a nyuszi egy tüskebokor körül szalad a kutya elől. Vezesd a ceruzával úgy, hogy ne menjen le az útról. A mellékletekben megtalálható a feladattípus.

3. FIGYELEM FEJLESZTÉSE

 A feladatok során a gyerekeknek balról jobbra kell követniük egy-egy ábrasort és utasítás szerint kell megjelölnie az adott típusú képet. A gyakorlatok során vigyázzunk arra, hogy a gyerek mindig a megfelelő iránytól haladva kövesse a képeket és ne összevissza.

A szemmozgásirány begyakorlása segít az olvasáshoz szükséges haladási irány megtanulásában.

Pl. Nézd végig sorba a kutyákat és karikázd be azokat, amelyek ügyesen felemelik a mancsukat, ahogy a fenti képen látod. A mellékletekben a feladattípus megtekinthető.

4. TÉRBELI – IDŐBELI SORBARENDEZÉS

 A feladatok során a lépésről lépésre történő információfeldolgozást gyakoroltatjuk. A képek segítik őket, hogy a sorbarendezéses, egymás utáni logikai rendet kívánó feladatokat el tudják végezni.

A sorbarendezést fejlesztő gyakorlatok egyik típusában sorozatokat kell befejezni, alkotni. Sorminták és logikai rendek kialakítása a feladat. Ezekből a feladatokból egy – egyet adjunk és ne túl gyakran. Hagyjunk elég időt, hogy alapos munkát végezhessenek.

A sorbarendezést fejlesztő gyakorlatok másik típusa képekből áll. A képsorozatokat a gyerekeknek összekeverve adjuk oda és az ők feladatuk az lesz, hogy megfelelő sorrendbe rakják azokat.

Mennyiségi, időbeli és térbeli sorozatokat tartalmazzanak a feladatok. A képek kirakásakor törekedjünk arra, hogy a gyermek a cselekedeteiket értelmezzék, és hogy a balról jobra történő sorbarendezés valósuljon meg.

5. NYELVI SORBARENDEZÉS

Csak akkor kezdjünk el szavakkal is foglalkozni, ha a térbeli és időbeli szekvenciák terén már valahogy elboldogul a gyermek. A feladatok során adjunk elég időt a gyerekeknek gondolkozni, és egyszerre csak egy feladatot kapjon. Ezeket a feladatokat egyénileg és kiscsoportokban is végeztethetjük. Jó, ha a feladat végzésekor hangosan kimondják a szavakat, keresik a hangokat, szótagokat. Ilyen feladatokat mi is összeállíthatunk csak képeket, rajzokat kell gyűjtenünk.

PL. Hány „k” hanggal kezdődő állat képe van itt? Színezd ki azokat, amelyeket megtaláltál.

Mint tudjuk a tanulási nehézségek eredetükben és tüneteikben is sokfélék, és éppen ezért a fejlesztő anyagoknak ehhez a sokféleséghez kell alkalmazkodniuk. Csak akkor végezhetünk hatékony munkát, ha a terápia előtt meghatározzuk azokat a képességeket, amelyekkel rendelkezik a gyermek, vagy pedig azokat a képességeket, amelyekkel nem rendelkezik vagy a fejlettségi szintjének nem megfelelő. Ha ezeket feltérképezzük, akkor megfelelő fejlesztést tudunk biztosítani. A fejlesztő anyag rugalmasan alakítható a gyerekek képességei szerint és ezt a pedagógusnak mindvégig követnie kell.

FELHASZNÁLT IRODALOM

Montágh Imre, Montághné Riener Nelli, Vinczéné Bíró Etelka (2002), Gyakori beszédhibák a gyermekkorban, Holnap Kiadó, Budapest

Gyarmathy Éva (1991), Játékkatalógus: tanulási zavarokkal küzködő gyerekek, ELTE, Budapest

Porkolábné Bíró Katalin (), Kudarc nélkül az iskolában, Kiadó,

Robert E. Valett (1996), A tanulási zavarok terápiája, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola

Franz Sedlak, Brigitte Sindelar (2000), „De jó, már én is tudom!” Óvodáskorú és iskolát kezdő gyermekek korai fejlesztése, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Tanárképző Főiskola, Budapest.

Vissza | Fel