|
|
Még a színészek sem beszélnek érthetően
Az
idősebb színész generáció szavait úgy is megértjük, ha suttognak, a
fiatalabbakét akkor sem, ha kiabálnak. Nem tanulunk meg tisztán, jól
artikulálni, leszokunk az elvont beszéd megértésétől, a filozofikus
gondolkodásról? - Az éneklés, az anyanyelv alapja hiányzik az iskolából.
 Kezdődik az iskola. És talán ezért is újra központi téma lett az
olvasástanítás. Nemrég jelent meg Csépe Valéria pszichológus könyve Az
olvasó agy címmel. A szakemberek konferenciát tartottak és mindezekről
itt a rádióműsorokban részletesen beszámoltunk. A legtöbb kritika a
képolvasás módszerét érte. Ma már tudjuk, hogy ez nem felel meg sem az
agyunk információfeldolgozási módjának, sem a magyar nyelv logikájának.
Rossz hatásfokát objektív felmérések és a gyakorlati eredmények is
mutatják. Az ember azt hinné, hogy ezek után mindenütt visszatértek a
hagyományos szótagoló olvasástanításhoz, de nem így van. A tanárok egy
része még mindig hisz benne és ragaszkodik a húsz éve megtanult
gyakorlatához. Érdemes meghallgatni Egedy Mária nyugdíjas magyartanár
véleményét, amely szerint a képolvasás fárasztó a gyerekek számára, mert
a szavak nem állnak össze mondatokká, ezért gátolja két nagyon fontos
képességünk, a türelem és a figyelem megtanulását, és még sok minden
mást.
- A képolvasás nagyon meghatározta a mai kulturálódási igényeket.
Tudniillik a gyerek ránéz a szóra, és egyszerűen egy képet alkot róla.
Pillanatnyi benyomás alapján olvas, félreolvas, nem érti meg a szöveget,
ezáltal türelmetlenné válik, és a kudarc miatt egyre kevesebbet olvas,
és ezért még kevésbé fog fejlődni. A másik dolog a figyelem. A
nyelvtanulás gyerekkortól kezdve, különösképpen alkalmas, hogy
megtanítson minket arra, hogy a figyelmünket megosszuk. Mert amikor
beszélek, akkor a fejemben a következő mondat már meg van fogalmazva, és
nekem hibátlanul kell beszélnem, tisztán, figyelnem kell a hangerőre, a
tempóra, figyelnem kell a testtartásomra, a testbeli viselkedésemre.
Mindeközben a fejemben már előre fogalmazom a következő mondatokat.
- Sőt arra is figyelnie kell akivel beszél.
- És annak a színvonalához, ismeretanyagához kell feltétlenül igazodnom.
Az emberi érintkezés a nyelv segítségével történik elsősorban. Másrészt
pedig az irodalom az érzelmi, erkölcsi, gondolati, értelmi fejlődésünket
teljessé teszi. Úgyhogy én az anyanyelvet, az anyanyelvi nevelést
mindenfajta nevelés alapjának tartom. Ezért nagyon fontos lenne, hogy
minden tanár tudatában legyen, hogy az anyanyelv tanítása az ő feladata
is.
Különösképpen szerintem legnagyobb szerepe az énektanításnak van, amit
ma nagyon elhanyagolunk. Mert mi van a mai énekórákon? Zenei
életrajzokat tanítanak, lemezt hallgatnak a gyerekek, ahelyett, hogy
énekelnének. Jóllehet a tiszta artikuláció az énekkel van legjobban
biztosítva. Az ének javítja a hallást, a tiszta artikuláció a beszédre
hat vissza, és ha meghallgatunk akár a tévében, akár a rádióban
előadókat, hozzászólókat, színészeket, riportereket, nagyon ritka, hogy
tisztán, érthetően, jól artikulálva biztosan beszéljenek.
Mostanában, amikor a televízió, meg a modern technika, a film, a látvány
segítségével próbál közel jutni valamilyen tartalomhoz, akkor ez a nézők
többségének lényegesen könnyebb, mint az elvont beszédnek a megértése. A
film nem alkalmas arra, hogy hosszabb, gondolkoztató, filozofikus
szövegeket közöljön az emberekkel, és így visszafejlődünk, mert nem kell
olvasni, elég a látvány ahhoz, hogy valami egyszerű dolgot megértsünk.
Holott a beszéd, a nyelv, mint elvont közlési eszköz, sokkal magasabb
rendű, mint a látvány. Kell a látvány természetesen, de azért egy
magasabb szintre emeli az embert, a gondolkodáskészségét jobban
fejleszti a szó.
Mindennapi tudomány, 2006. 08. 28., szerk.: Esti Judit
2006. augusztus 31., csütörtök 9:18
|
