|
|
Mozgásterápia
Jobb iskolai teljesítmény napi fél óra
tornával?
A tanulási nehézségek kialakulásában az esetek
70%-ában szerepet játszik az idegrendszer alulszervezettsége, részleges
éretlensége, esetleg sérülése. Meghatározott mozgásformákkal az
idegrendszer más és más területeit stimulálhatjuk, ezen keresztül pedig
jelentős javulást érhetünk el a tanulási nehézségek oldásában. Ahogy a
mozgáson keresztül az idegrendszer ledolgozza deficitjeit, úgy javul a
korábban tanulási zavarokkal küzdő gyermek iskolai teljesítménye.
Természetesen a mozgásterápia nem csodaszer, nem helyettesítheti a
tanulást. Abban viszont segítséget nyújthat a problémákkal küszködő
gyermekek számára, hogy ne kelljen minden szabadidejüket tanulással
tölteni, eredménytelenül. Hatására a tanulás és a gyakorlás meghozza
gyümölcsét, még egy rossz képességű, de egyébként normál intellektusú
gyerek is képes különösebb megerőltetés nélkül, jó közepes színvonalon
megfelelni a normál általános iskola követelményeinek.
Ezek az eredmények a mozgással történő fejlesztés esetében sem várhatók
el, megfelelő, egyénre szabott, a fejlődés ütemének megfelelően,
folyamatosan korrigált feladatsor napi gyakorlása nélkül. Ez a gyakorlás
azonban nem jelenthet többet napi fél óra tornánál, amit a módszerben
járatos pedagógus állít össze.
Nagyon nagy jelentősége van a mindennapos gyakorlásnak. Nem számíthatunk
jelentős fejlődésre, ha heti egy-két alkalommal fejlesztünk. Nem szabad
elfelejtenünk, hogy esetünkben a mozgásgyakorlatok elsődleges célja új
kapcsolatok kialakítása a központi idegrendszerben, nem pedig az izomzat
erősítése (bár kétség kívül az izomzat is jelentősen fejlődik). Ezek a
kapcsolatok természetüknél fogva csak úgy épülhetnek ki, ha minden nap
megerősítjük őket. Ellenkező esetben az újonnan létrejött kapcsolatok
azonnal elkezdenek visszafejlődni, a várt fejlődés nem, vagy csak nagyon
lassan következik be.
Miért pont a mozgás a kulcs?
Fontos, hogy a napi mozgásprogramot a módszerben járatos pedagógus -
esetleg szülő - állítsa össze, egy átfogó vizsgálat eredményei alapján.
A sikertelen terápiák nagy része mögött a helytelenül megválasztott
fejlesztőmódszer, és a nem kellően gyakori fejlesztés áll. A fejlesztés
gyakoriságának fontosságáról az előző bekezdésekben már volt szó. Most
vegyük górcső alá a megfelelő fejlesztőeljárás kiválasztásának
fontosságát.
Az idegrendszer fejlődése egy hierarchikus rend szerint valósul meg.
Ebben a rendszerben az evolúciósan korábban kialakult struktúrák
fejlődése megelőzi, mintegy megalapozza a későbbi megjelenésű struktúrák
fejlődését. Az egyedfejlődésünk bizonyos vonatkozásaiban megismétli a
törzsfejlődést. Ha ebbe a hierarchikus fejlődésbe hiba csúszik, a
központi idegrendszer valamely ősibb kialakulású területe nem fejlődik
megfelelően, maga után vonja a ráépülő összes terület, így a
nagyagykérgen keresztül a fejlett gondolkodási folyamatok problémáit is.
Az ősibb kialakulású területek fejlődésével a csecsemőknél egyre újabb
és újabb mozgásformák jelennek meg, ez a mozgás lesz a világgal való
kapcsolatfelvétel első formája a baba számára. Erre épülnek majd rá az
emberre jellemző kommunikációs formák: a beszéd és az írott beszéd.
Kézenfekvő, hogy a fejlesztésben is kulcsfontosságú szerepe lesz majd
bizonyos mozgásformák gyakoroltatásának, abban az esetben ha a
fejlődésbe akkor csúszott hiba, amikor még az a mozgás volt a világgal
való kommunikáció legfőbb eszköze.
Ilyen eset lehet például, ha kimarad a mozgásfejlődés valamely állomása,
és ez a későbbiekben írás-olvasászavar formájában jelenik meg az iskolás
évek alatt.
Amikor a központi idegrendszer bizonyos területeinek szervezetlenségéről
beszélünk, nagyon finom, műszeresen kimutathatatlan eltérésekre
gondolunk. Olyan apró működési hibákat okoznak ezek az eltérések, hogy
hatásuk nagyon sokszor csak a bonyolult idegrendszeri folyamatoknál
észlelhető, mint amilyen az írás vagy az olvasás.
Mutasd a mozgásod megmondom ki vagy!
Szerencsére, nem kell megvárnunk, amíg ezek az idegrendszeri
alulszervezettségek megkeserítik gyermekünk iskolás éveit. Egy
megfelelően összeállított feladatsorral könnyen feltérképezhetjük az
idegrendszert funkcionális szempontból, amely alapján meglehetős
pontossággal állítható össze a fejlesztő feladatsor.
A vizsgálat során nagyon fontos, hogy pontosan meghatározható legyen,
mely területen kell kezdenünk a fejlesztést. Ha rosszul választjuk meg a
fejlesztő eljárást és a fejlődési hierarchiában magasabban álló
területet kezdünk fejleszteni, sikertelenségre leszünk ítélve. Egy
összetettebb feladattal, amilyen mondjuk az írás, az idegrendszer
összműködésének hatékonyságáról kaphatunk csak információkat, ez alapján
nem tudjuk pontosan meghatározni a fejlesztendő területet. Egyazon tünet
megjelenését az írásban, egy sereg terület problémája okozhatja. Ezért
kap nagy hangsúlyt a vizsgálat során a gyerekek úgynevezett elemi
mozgásainak feltérképezése, amellyel közvetlen információhoz juthatunk
az ősibb kialakulású idegrendszeri struktúrák működéséről. Természetesen
fontos, hogy ne csak az elemi mozgásokat vizsgáljuk, hiszen
előfordulhat, hogy nem itt kell keresnünk a probléma gyökerét.
Még a megfelelően összeállított, lelkiismeretesen, hosszú hónapokon
keresztül, naponta végzett fejlesztés esetén is előfordulhat, hogy
maradnak bizonyos maradványtünetek. Bár az idegrendszeri struktúrák
rendeződnek, még sem tűnik el teljesen a tanulási nehézség. Ennek a
jelenségnek a hátterében legtöbbször a teljesítménnyel kapcsolatos
szorongás, vagy az iskolai stressz állhat. Előfordul az is, hogy ezek a
lelki tényezők azok, amelyek elsődlegesen szerepet játszanak a problémák
kialakulásában. Ebben az esetben a hatékony segítséget a stresszoldás
jelentheti.
|
