|
|
Aludjon rá egyet!
Kinek ne lenne ismerős az a helyzet, amelyben az
aggódó szülő magoló csemetéjét a könyvek fölül az ágyba zavarja,
mondván, hogy ha nem alszik eleget, hiába tanul?
Nos, úgy látszik, tudományosan is igazolódik ez a
szülői tanács, a legújabb kísérletek ugyanis most tényekkel alátámasztva
számolnak be arról, hogy amikor valami új készséget sajátítunk el, addig
nem kerül teljesen birtokunkba a tudás, amíg nem alszunk rá hat-nyolc
órát. A szakértők szerint legalább ennyi alvással töltött idő kell
ahhoz, hogy az agy memóriaköreibe megfelelően beíródjon az új
információ. Annak a számos kísérletnek a sorában, amelyek az alvás és az
emlékezet kapcsolatát régóta igyekeztek tisztázni, a szakértők általános
véleménye szerint eddig ez az egyik leghihetőbb.
A következtetéseket egy egyszerű kísérletsorozat alapján vonták le a
kutatók: a feladat annyi volt, hogy egy-egy képernyőn felvillanó kép
felismerésekor meg kellett nyomni egy-egy gombot. A résztvevők az első
próbálkozásokhoz képest egy óra gyakorlást követően – nem meglepő módon
– sokkal gyorsabban teljesítették a feladatot. A tesztet némelyeken még
ugyanazon a napon, másokon hosszabb-rövidebb alvás után ismételték meg,
így állt elő az adathalmaz. Az értékelés szerint azoknak javult a
teljesítménye, akik hat óránál többet aludtak, mielőtt újra próbálkoztak
volna a feladat végrehajtásával. Egyértelmű az is, hogy közülük is azok
fejlődtek leglátványosabban, akik nyolcórás alvásuk első kettő óráját
mély alvásban, a lassú agyhullámok fázisában, az utolsó két órát pedig a
gyors szemmozgások szakaszában töltötték. A szakértők elmélete szerint
az alvás első kritikus szakaszában az agyban levő bizonyos vegyi
anyagokkal történik valami, az információ kiáramlik a hippokampuszból,
és bejut az agykéregbe. A következő négy órában az agy sajátos belső
párbeszédet folytat, amelynek során szétoszt-
ja az új ismereteket a megfelelő hálózatokra. Az információt raktározó
idegsejtek közötti kapcsolatokat lassú fehérjetermelés erősíti meg,
amelyet a kutatók a tészta megkeléséhez hasonlítanak. A két utolsó,
álmokkal töltött órában, amikor az agykéreg újfent aktívvá válik, ismét
drasztikusan megváltozik az agy kémiája és aktivitása. A hippokampusz
kikapcsol, eközben az agykéreg szó szerint újra lejátssza a nappal
történteket, s ekkor szilárdulnak meg a memóriabank új idegsejti
kapcsolatai.
Sok fiatal éli az életét alvási bulimiának nevezhető állapotban, ők
hétvégi nagy alvásokkal igyekeznek behozni azt a lemaradást, amelybe a
hétköznapok néhány órás éjszakai pihenőivel hajszolják magukat. Ők ne is
csodálkozzanak azon, hogy amit ilyenkor tanulnak, bizony, nem épül be az
emlékezetükbe, néhány nap múlva ez a csupán látszólag megszerzett tudás
menthetetlenül elhalványul.
(The
New York Times)
|
