|
|
A diszlexia felismerése
A diszlexia felismerése lényegében a
nyelv elsajátítását megnehezítő nehézségek sorozatának (azaz a
fonológiai szegmentációs és összekapcsolási készség területén, a
vizuális és auditív feldolgozásban, továbbá szófelismerésben és a
feldolgozás sebességében fellépő zavarok) azonosítása. Ezenkívül a
diszlexiát okozó problémák megjelennek nem írás-olvasással kapcsolatos
területen is, így a diszlexia azonosítható akár viselkedési (pl.
szervezési és szociális készségek) akár írás-olvasási jegyek alapján.
Bár a nehézség mértékét más hasonló korú gyerekek teljesítményéhez
viszonyítva ítéljük meg, a diszlexia alábbiakban felsorolt néhány jegye
útmutatóként szolgálhat:
Írni-olvasni tudással kapcsolatos
készségek
-
olvasásban és helyesírásban a hangok
elkülönítésének és összekötésének valamint a hangok és jelek
összekapcsolásának problémája által okozott nehézségeket mutat
-
fordítva ír betűket, szavakat
-
nehézséget okoznak neki a táblázatok, az ábécé
-
kihagy betűket a szavakból, vagy rossz sorrendben
írja őket
-
az átlagosnál több időt vesz igénybe, hogy írásos
feladatot elkészítsen
-
belebonyolódik, ha hosszú szavakat használ
-
nehézséget okoz neki gyerekdalokat megtanulni
Viselkedési jegyek
-
nehézséget okoz a bal és a jobb
megkülönböztetése, a hónapok sorrendje, stb.
-
rossz az irányérzéke
-
nincs önbizalma és rossz az énképe
-
gyakran szólnak rá, hogy nem figyel,
félreérti amit mondanak, és szó szerint értelmezi a dolgokat
-
rossz a mozgás készsége, többek között a
kézírás és egyszerű ritmus eltapsolása
-
rossz az időérzéke, és gyakran elkésik
-
összezavarodik, ha egyszerre több utasítást
kap
-
szervezési nehézségei vannak
-
elfelejti, hol hagyta a dolgait, pl. kulcsot,
könyveket
-
néha "kreatív" megoldásokat talál
-
értelmesnek és figyelmesnek látszik, bár
néhány fontos területen kudarcot vall
Ian Smythe
|
