|
|
A meséről
Az ember életében fontos szerepet töltenek be a mesék.
Gyerekként találkozunk vele először. Szüleink, nagyszüleink hangján
szólnak, s kísérnek minket, hogy majdan gyermekeink tőlünk hallhassák a
királylányok, s szegény legények történeteit.
Mesét hallgatni jó.
De miért is mesélünk, mit mesélünk,
hogyan mesélünk? Hol keresgéljünk?
Nézzük először, hol tart a gyermek, akinek mesélünk!
Gyermekünk már tud beszélni. A beszéd, a nyelv segítségével jut el a
mese hozzá. Az Egész kezd tagolódni a nyelv segítségével. Először csak
ismétel, majd egyre határozottabban megjelenik az "Én" fogalma, egyre
több és több dolog válik "nevessé", tagolódik a világ.
A beszédnek és nyelvnek teremtő ereje van a kisgyermek számára. A mese
nyelve is mágikus, teremtő nyelv, ezért fontos segítség a világot tanuló
embernek. Teljes és osztatlan figyelemmel tanul a gyerek beszélni,
gondolkodni, élni. Ez a figyelem önkéntelen és nagyon fontos, hogy
óvodás korban még erre a figyelemre nagy szüksége van a gyermeknek.
Osztatlan a figyelem, azaz a gondolkodás és érzés nem vált még külön.
Lassan válik majd szét, s ezt a folyamatot nem szabad siettetni, mert a
gyermek lelkiségét gyengítjük. A gyermeknek még teremtő módon kell
működnie önmaga kiformálásában, mivel növekedéséhez, képességeinek
kibontakoztatásához önmagából kell létrehívnia a formáló erőket. A mese
képei a lét gyökeréig érnek és "világmagyarázatokat" közvetítenek a
gyermeknek. Pl.: "rend van a világban.", "jelen van a rossz, de
legyőzhető", "az úton - fejlődés - végig kell menni", "a gonosz nem tud
fejlődni".
Mit meséljünk?
Jó mesét.
A népmesék segítenek. Érzelmekkel teltek, de nem érzelgősek. Ősképei az
emberiség régi segítői, hiszen a mesék eredetileg felnőtteknek szóltak,
s az ősi tudás továbbadását szolgálták. Meghallgatásuk közösségi ünnep
volt. A Kalevalát még a XIX. sz. végén is úgy mesélték, hogy az egész
falu apraja-nagyja összegyűlt a tűznél és egész éjjel hallgatták a
dalnokokat. Az ősképek jól átélhetők a gyerekek számára. Fontos, hogy
időben találkozzanak ezekkel a minőségekkel a gyerekek. Az igazi mesék
nem fecsegnek.
"Az élet jó helyen való puritánsága teret ad a fantáziának."
"Egy királynak és királynénak nem született gyermeke." - mondja az
ősváltozat.
"Élt egyszer egy király és egy királyné, akik nap mint nap így
fohászkodtak: Óh, ha lenne egy gyermekünk! - de kívánságuk nem
teljesedett." - ez az irodalmi változat, amely a felnőtteknek jobban
tetszik. A felnőttben már a nyelv teremtő ereje meggyengült, így sok
támpontra van szüksége a fantáziájának, míg ha egy háromévesnek azt
mondjuk: "Mi lenne, ha most az ajtón belépne egy farkas?" - már látja
is, mert számára a szó még teremtő erővel bír.
A gyerekek különböző életkorban más-más mesét képesek befogadni.
Egyszerű, egy szálon futó történetekből haladjunk a bonyolultabb, több
szálon futó mesékig.
A megfelelő mese kiválasztását segíti, ha odafigyelünk arra, hogy mi
magunk el tudunk-e mélyedni a történetben. Ha nem, akkor rossz a mese,
vagy olyan rétegekben jár, ahova nem jutottunk még el. Az ilyen meséket
nem tudjuk jól átadni a gyermekeknek.
Hogyan meséljünk?
Feltétlenül olvassuk el a mesét, mielőtt mesélni kezdjük a gyermeknek.
Próbáljuk meg fantáziánk segítségével a mese képeit felépíteni, s
miközben meséljük, "lássuk magunk előtt" a képeket. Minél egyszerűbben -
kevés hangsúllyal, mimikával - meséljünk, hogy a gyermek fantáziája is
teret kapjon. Nagyon fontos, hogy a gyermek saját belső képeket hozzon
létre mesehallgatás közben, - s ne képeskönyvet nézzen, - mert így
teremti meg, éli át a lelki minőségeket.
Jó egy-egy mesét hosszabb ideig mesélni, hogy a gyermek elmélyülhessen
annak világában, többször, biztonságos ismerősséggel átélhesse a mese
minőségeit, feszültségeit, a feloldódást.
Nemcsak "kész" meséket mesélhetünk!
Nagyon jó élmény magunk által kitalált mesét mondani. Nem baj, ha a
történet egyszerű, mert olyan erős a figyelem ilyenkor (amit a
felnőtteknek már sokkal nehezebb megteremteni), hogy már ettől is
élménnyé válik az együttlét. A mese a valódi együttlét ritka lehetősége,
önmagában nincs is, legalább "ketten-hárman" kellenek hozzá.
"csörömpöl a reggel, száll a
fény...
és az éji tág csodát,
ezt a furcsa micsodát
ketten láttuk: te meg én."
Füle Erika
|
