|
|
Tanulj módszeresen,
tanulj gyorsabban!
Jól ismerjük azt a jelenséget, mikor egy videojáték,
könyv, sportjáték tevékenységében úgy elmerülünk, hogy szinte megszűnik
számunkra a külső világ. Amikor néhány töredékmásodpercen múlik a játék
kimenetele, az ember képes olyan módon összpontosítani figyelmét, hogy
szinte valamennyi szellemi kapacitása a feladat megoldására irányul.
Ilyen állapotban akár étlen-szomjan is képesek vagyunk (fél) napokat
játéknak szentelni.
Az egyes emberek azonban különbözőképpen és eltérő mértékben képesek
összpontosításra. A alkattan feltárta azokat az összefüggéseket, melyek
az egyes ember alkata, és figyelmének természete között állnak fenn.
Mindenki számára fontos, hogy tisztában legyen saját figyelmének
természetével.
Még Hippokratész írta le azt a négy alaptípust, melyeket melankolikus,
szangvinikus, kolerikus és flegmatikusként ismerünk. Ő ezekben érzelmek
és cselekvés viszonyát vizsgálta. Később Pavlov ezekhez az alkatokhoz
négyféle idegrendszeri típust társított, a fenti sorrendben: gyenge,
élénk, féktelen, nyugodt. A kolerikus vagy féktelen egyének képesek több
dologra is koncentrálni, ám figyelmük ingadozó, és munkakezdésük is hol
erősebb, hol gyengébb összpontosítással párosul. A figyelem erősen kiül
arcukra, szemük a tanárra tapad. A szangvinikus vagy élénk egyének
képesek zajban is erősen koncentrálni, figyelmüket meg tudják osztani,
unalmas munka estén azonban hamar elkalandoznak. A flegmatikus vagy
nyugodt emberek figyelmüket képesek hosszan összpontosítani, kissé
lassabban váltanak különböző témák között, ám mivel nem jár
feszültséggel, a koncentráció nem fárasztja őket. Gyakran szinte
figyelmetlennek látszanak e nyugalmuk miatt, a koncentráció jegyei nem
ülnek ki arcukra. A melankolikus vagy gyenge idegrendszerű emberek
figyelmüket nem képesek megosztani, fontos számukra, hogy legyen idejük
belejönni a munkába. Lassan váltanak különböző témák között, megszokott
és nyugodt körülmények szükségesek számukra az optimális hatásfok
eléréséhez. Figyelmüket megzavarja, hogy belső élményeikre erősen
koncentrálnak, a figyelem külső jelekben szegényes.
Az olvasott szöveg elsajátításának menetében kulcsfontosságú, hogy a
szaknyelven regressziónak nevezett jelenséget kiküszöböljük. A
regresszióban az olvasás figyelmetlen, ezért újra és újra visszatér a
már olvasott szöveghez. Annak értelme ezáltal összezavarodik, az olvasás
ideje megnyúlik, hatásfoka drasztikusan romlik. A regressziót kétféle
módon küszöbölhetjük ki. Először is szoktassuk hozzá magunkat az
egyszeri, figyelmes olvasáshoz azzal, hogy adott idő alatt olvasunk el
egy szöveget, majd összefoglaljuk - ehhez egy-két perc alatt elolvasható
szövegek felelnek meg. Ilyen szövegekkel nyelvvizsgákon is találkozunk
(pl. TOEFL). A másik módszer, hogy figyelmünket előre aktiváljuk. A
szöveg címe és előzetes ismereteink alapján elgondoljuk, mit
tartalmazhat az adott szöveg, majd olvasás közben összevetjük a kettőt.
Ezáltal a figyelem végig ébren marad, vitatkozunk a szöveggel. Ha a
gondolatmenet bonyolult, rövid visszalapozás és összefoglalás után
folytassuk az olvasást. Ezekhez a gyakorlatokhoz a kereskedelemben
manapság kapható "olcsó" intelligencia-tesztek tökéletesen megfelelnek,
hiszen adott idő alatt kell teljesíteni bizonyos mennyiségű feladatot. A
figyelem javulásával mintha intelligenciánk is javulna - ez azonban
inkább a tesztek megbízhatatlanságát mutatja, mint az okosodást, amire
egyébként sincs szükség. A gazdaságos felhasználás elegendő lesz.
A figyelem képessége gyakorlás útján jelentősen fejleszthető. Akár 12-13
szoros hatékonyság és pontoság-növekedést is elérhetnek azok, akik
folyamatosan használják bizonyos képességeiket. Ezért először is ki kell
választani, mely területeken akarunk fejlődni, majd ezeket folyamatosan
tesztelni. A fejlődés ugyanis meghozza a kedvet a további fejlesztésre.
Minden megfigyelésünket foglaljuk szavakba, lehetőség szerint írjuk le.
Ez elősegíti az emlékezést és a tudatosítást. Mihelyt lehetőség nyílik
rá, a szöveg totális megfigyeléséről át kell térni az analitikus
megfigyelésre: ilyenkor már nem a teljes szöveget, hanem az
ismereteinktől való eltérést rögzítjük. Ehhez mindig előre össze kell
foglalni az adott tárgyra vonatkozó ismereteinket. Hasznos, ha egymás
helyesírását javítjuk. Ilyenkor már ismert szabályokat kell erős
összpontosítás mellett alkalmazni, és a sebesség növekedése jelzi
fejlődésünket. (A mai kiadói gyakorlat mellett szinte bármely olcsó
újság vagy regényfüzet megteszi ilyen célra.)
Mindezek alapján tehát azt mondhatjuk, hogy a tanulás körülményeinek
megteremtése kulcsfontosságú. Az is rendkívül fontos, hogy a megfelelő
módon üljünk neki a tanulásnak - rossz kezdést csak rossz vagy még
rosszabb folytatás követhet. Ha viszont erős elhatározással és jó
összpontosítással kezdünk a tanulásnak, az sokkal hatékonyabb és
gyorsabb lesz, nem beszélve arról, hogy így élvezetes is.
|
